Célszerű a legelején.
Mivel a "hivatalosan" kiírt nap reggelén sem produkálta Anyukád a megszületésedre való hajlandóságot, így szép komótosan elballagtunk az egri kórházba. Menni kellett, hiszen mégis csak ez volt a Te napod (utólag mint kiderült, A születésnapod)
Lent is hagytuk Anya csomagjait a kocsiban.
- Nem kell az még - morogtam.
A kórház folyosóján összefutottunk azzal az emberrel, aki segített abban, hogy a születésed körül minden rendben menjen - Ő Dr. Kovács Sándor (Neked Sanyi bácsi) - aki meg is jegyezte, hogy Neked már régen elő kellett volna bújnod. Említettük neki, hogy talán arról Ő is tudna :-)
Ekkor eltűntek Anyával egy vizsgálóba, én pedig teljes nyugalomban várakoztam kint a folyosón.
A nyugalom szó, itt nem túlzás. Meg voltam győződve, hogy itt bizony ma nem sok minden történik. Éppen azon tanakodtam magamban, hogy mivel töltjük majd Anyával a nap hátralevő részét amikor is:
Kinyílt a szülőszoba ajtaja, Édesanyád megjelent kócos hajjal és közölte velem:
- Hozd fel kérlek a cuccaimat. Két ujjnyira kitágultam. Itt ma szülés lesz!
Őszintén megmondom, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Hogy is tudhattam volna.
Rohanás le a kocsihoz, majd rohanás vissza a szülészetre.
Édesanyád ismét eltűnt, mire visszaértem :-) De tudtam, hogy jó helyen van.
Úgy álltam ott, mint egy riadt katona a csatatéren. Mit van mit tagadni: be voltam tojva.
Azután ismét kinyílt a szülőszoba ajtaja és Édesanyád lépett ki rajta.
Mosolygott.
Tudtam, hogy minden rendben van, minden rendben lesz. Hívta telefonon a szülésznőt (na még neki lehetsz egész életedben hálás, hogy segített erre a világra jönnöd), aki ugyan a szabadnapját töltötte ezen a napon, de természetesen indult is hozzátok, hozzánk.
Itt ismét várakoznom kellett.
Hívtam a Nagyiékat telefonon, hogy - "Kezdődik a tánc".
Meleg volt. Esett az eső. Tisztán emlékszem.
Csak bambultam ki az ablakon a váróterem folyosóján és azt mormoltam az orrom alatt - Csak minden rendben legyen!
Megérkezett Szilvi néni is (Ő a szülésznő), így már mindenki ott volt akinek ott kellett lennie a világrajöveteledkor.
10:15
Szilvi néni kijött értem a váróterembe és csak ennyit mondott:
- Gyere velem. Kezdünk!
Időm sem volt megijedni. Magamra húztam egy zöld műtős ruhát és irány be a szülőszobába. Olyan boldog voltam, hogy megláttam Anya mosolygós arcát.
Hiszen aggódtam miatta. Miattad. Minden miatt.
Már infúzióra volt kötve és szemmel láthatólag enyhébb fájdalmakkal küszködött. Megfogtam Anya kezét és mondtam, hogy kezdhetünk.
Az innen történő eseményeket, ha gondolod, szívesen elmesélem Neked. De azt már szóban.
Hiszen az egy olyan élmény, amit soha nem fogok elfeledni.
A végkifejlet 14:37-kor bontakozott ki. Egyszerűbben fogalmazva: Megszülettél.
Az a pillanat amikor először hallottalak sírni, az elkísér most már mindenhová.
Miután elvágtam a köldökzsinórt (mert ezt is megengedték), rátettek Anya hasára és ott maradtuk hármasban.
Anya, Te és én.
A sok örök emlék mellett, ez marad még egy olyan élmény (emlék), amit soha de soha nem felejt el az ember.
Itt vagy. Kint vagy. A mi kislányunk vagy!
Próbálja az ember felfogni ezt a csodát, de nagyon nehezen megy.
Anya kérte, hogy ellenőrizzem le, meg van-e az összes 20 ujjad :-)
Megnyugtattam, hogy minden a helyén van; úgy ahogyan az kell.
Aztán rázendítettél egy kiadós sírásra.
Na a felgyülemlett feszültség, öröm és minden bennem lévő érzés, ugyanezt váltotta ki belőlem. Majd Anyukádból is.
...és így sírtunk. Mi hárman. A Gerák Család :-)
Innentől már csak a "formaságok" következtek. Mértek, tisztítottak :-), ide-oda rakosgattak. Tehát mindenki Veled foglalkozott :-)
Majd miközben először tarthattalak a karomban, rájöttem, hogy oda kell adjalak egy ápolónőnek, hiszen elvisznek vizsgálatra.
Kértem, hogy vigyázzanak Rád. De mindenki csak mosolygott.
Vissza mentem Anyához, aki hamburgert rendelt magának. Hoztam is :-) Hogyne hoztam volna.
Szóval dióhéjban ennyi a története a megszületésednek.
Valaminek a kezdetének.
Valaminek, ami megváltoztatta az egész Családod életét.
Hát éld jól ezt az életet.
Éld úgy, hogy boldoggá tégy minket és Magadat is.
~ apa ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése