Már régóta álldogálsz, ha felállítunk, de még sosem álltál fel magadtól. Máig!
Ma felkapaszkodtál a kanapén a távirányítóért és azóta meg sem állsz. Mindenen felkapaszkodsz!
A bizonyíték (ez a második felállás):
http://www.youtube.com/watch?v=H8DaIJzETT8
Szavak terén is bővült a keret:
nam, nem, mama, meme, papa és ma kimondtad, hogy APA (meg volt hatódva)
Én azért kicsit neheztelek Rád, hogy az anyát még nem mondod, pedig hát én foglalkozom veled egész nap...az a sok pelus, kaja, hiszti...ennyit megérdemelnék, tehát felnőtt korodban kárpótolnod kell érte (remélem addigra kimondod)
Jó nap volt a mai. Játszottunk kukucskálósat is, mind a ketten élveztük és sokat nevettünk. Már elbújsz a kanapé mögé és kikukucskálsz játékból!
Szeretlek,
Anya
2011. március 31., csütörtök
2011. március 23., szerda
Apa fényképez
Mindenki azt mondja, hogy "kinézetre tiszta apja"...és tényleg olyanok vagytok, mint két tojás!
Nagyon hasonlítasz rá, remélem azért majd rám is fogsz! A természeted is olyan, mint apukádé!
Muszáj felvilágosítanom Téged, hogy Apukád milyen fényképeket készít Rólad.
Íme, ezekért kell majd bosszút állnod nagy korodban:
Szeretlek,
Anya
Nagyon hasonlítasz rá, remélem azért majd rám is fogsz! A természeted is olyan, mint apukádé!
Muszáj felvilágosítanom Téged, hogy Apukád milyen fényképeket készít Rólad.
Íme, ezekért kell majd bosszút állnod nagy korodban:
Szeretlek,
Anya
Eltelt 9 hónap!
Kicsit elhanyagoltuk a blogodat, de ígérem mindent pótolni fogok(unk).
Rengeteg minden történt...
Jelenlegi felállás:
9 hónaposan 9,28 kg és 72,5 cm magas vagy!
Fogak száma 8 és még púposodik 3 a kis ínyeden.
Nem kedveled a sütőtököt (anya sem).
Már felülsz, feltérdelsz, kábelt rágsz, konnektort vizsgálgatsz, bútorokat rágsz és ismerkedsz Frodóval. Ha meglátod őt, akkor azt mondod "vu".
Az első "babaszavad" a nem, azaz nam és a nam-nam lett. Lehet túl sokat mondjuk Neked, hogy "nem szabad":)
Nagyon mosolygós, jó kedvű, vidám, gyönyörű baba vagy!
Március elején volt az első komolyabb betegséged, amivel nagyon megijesztettél minket. Gégecső gyulladásod volt és kruppos rohamod. Nagyon remélem, hogy soha többé nem fog előjönni. Még kórházba is kellett téged vinni, de szerencsére haza is engedtek minket.
Október 2.-án volt a keresztelőd:
Kereszt-szüleiddel:
Utána decemberben jött a Mikulás, mindenki elhalmozott Téged ajándékokkal.
Karácsonykor sem volt ez másképp!
A sok ajándék között legjobban Neked a csomagoló papírok széttépése és szétrágása okozta a legnagyobb örömöt!
A Jézuska meghozta az első Babádat!
Az első Szilveszteredet itthon töltöttük hármasban. Neked ugyanolyan nap volt, mint a többi, mi meg örültünk, hogy a szobádban szuszogsz, mikor mi felbontottuk az éjféli pezsgőt.Szeretlek,
Anya
2010. július 6., kedd
Mi is változott amióta itthon vagy (Apa)
Lássuk...
Annak idején (amikor még nem voltál), sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon milyen változásokat hoz, hozhat az életünkbe egy újszülött.
Sokan sok félét mondtak ezzel kapcsolatban, de azt egybehangzóan kijelentette mindenki, hogy bizony: az életünk meg fog változni!
Nos... aki ezt állította annak bizony igaza van (lett).
A változás amelyen végigmegyünk, igen markánsan érint bennünket, hiszen az tisztán látszik, hogy körülötted forog minden (és ez így van jól!).
Igyekszünk a magunk életét olyanra formálni, hogy a lehető legtöbbet tudjunk veled foglalkozni és a lehető legtöbb időt tölthessük együtt.
Mi. Így hárman.
Azt már az Anyukád is leírta, hogy Gabi mamád 2 hetes segítsége bizony egy olyan segítség volt így a kezdetek kezdetén, amit most kezdünk felfogni, értékelni.
Most éppen Margó mama is beszállt ebbe a "játékba" és bizony sok jó tanáccsal lát el bennünket Ő is Veled kapcsolatban.
Érdekes dolog az is, hogy ezért Ők nem várnak el köszönetet.
Ez nekik természetes.
És tudod jó látni amikor sugárzó arccal néz Rád bármelyikük.
Na de most térjünk vissza a változásokhoz...
Ahogyan látod, ezek a változások elsősorban bennünket érintenek. Hiszen Te még csak ott tartasz, ahol egy újszülöttnek ilyenkor tartania kell.
Eszel, alszol, sírsz és gyönyörű vagy ;-)
Mi viszont igyekszünk 5 percekben megbeszélni, hogy kivel mi is történt aznap. Ki hogyan van. Ki hogyan viseli ezeket a változásokat.
Édesanyád korábban például igen jó alvó volt. Na. Ennek most vége :-)))
De becsületére legyen mondva, hogy a tisztes helytállás egy igen enyhe megfogalmazás Vele kapcsolatban. Látszik, hogy minden pillanatában azt szeretné, hogy Neked megfeleljen. Ugye nem semmi? :-)
A hétköznapok monotóniája szétesni tűnik, hiszen néha azt sem tudjuk milyen nap van az adott napon. A könnyebb napokon hétvégi érzete van az embernek természetesen. De aztán amikor közlöm Anyukáddal, hogy elballagok dolgozni, na akkor igen sokszor rám csodálkozik:
- Nem szombat van?
- Nem - válaszolom mosolyogva - kedd van.
Érdekes ezzel kapcsolatban azt is észrevenni, hogy akarva akaratlanul mi is változunk.
Ki így, ki úgy. Édesanyád igazi anyaszerepbe lépett. Jó látni (de ezt el ne mond neki ;-).
Magamon is észreveszem, hogy a korábbi szeleburdiságaimat, felelőtlenségeimet kezdem elhagyni.
Kell is. Hiszen most már mindannyiunkért felelek.
Az étkezések napszakai átrendeződtek. Gyakorlatilag oly annyira, hogy amikor időnk van, akkor eszünk. Igyekszünk ezt úgy tenni, hogy mi ketten Édesanyáddal ilyenkor legalább együtt tudjunk lenni. Hiszen eddig mi ketten voltunk. Minden úgy zajlott körülöttünk, hogy semmi egyéb nem befolyásolta a napjainkat.
De azt gondolom mondanom sem kell, hogy a mostani beszélgetéseink döntő többsége is Rólad szól. Körülötted forog :-) Többek között ez a változás!
Örülünk annak is, ha látogatóid érkeznek. Barátok, ismerősök.
Látod milyen furcsa dolog ez? Még egy hónapos sem vagy, de már mindenki szeret Téged.
Mindenki Rád kíváncsi. Valamint minden körülötted forog - ahogyan ezt már korábban említettem.
Korábban egy barátom említette, hogy alig várja, hogy haza érjen a most két éves kisfiához. Mert jó még csak a közelében is tudnia magát.
Igen!
Ezt az érzést most megtapasztalom nap, mint nap én magam is.
Jó sietni hozzátok haza.
Jó készülődni az esti fürdetésedhez.
Jó tudni, hogy vagy nekünk ;-)
...hát ez a "mi változásunk"
~ apa ~
Annak idején (amikor még nem voltál), sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon milyen változásokat hoz, hozhat az életünkbe egy újszülött.
Sokan sok félét mondtak ezzel kapcsolatban, de azt egybehangzóan kijelentette mindenki, hogy bizony: az életünk meg fog változni!
Nos... aki ezt állította annak bizony igaza van (lett).
A változás amelyen végigmegyünk, igen markánsan érint bennünket, hiszen az tisztán látszik, hogy körülötted forog minden (és ez így van jól!).
Igyekszünk a magunk életét olyanra formálni, hogy a lehető legtöbbet tudjunk veled foglalkozni és a lehető legtöbb időt tölthessük együtt.
Mi. Így hárman.
Azt már az Anyukád is leírta, hogy Gabi mamád 2 hetes segítsége bizony egy olyan segítség volt így a kezdetek kezdetén, amit most kezdünk felfogni, értékelni.
Most éppen Margó mama is beszállt ebbe a "játékba" és bizony sok jó tanáccsal lát el bennünket Ő is Veled kapcsolatban.
Érdekes dolog az is, hogy ezért Ők nem várnak el köszönetet.
Ez nekik természetes.
És tudod jó látni amikor sugárzó arccal néz Rád bármelyikük.
Na de most térjünk vissza a változásokhoz...
Ahogyan látod, ezek a változások elsősorban bennünket érintenek. Hiszen Te még csak ott tartasz, ahol egy újszülöttnek ilyenkor tartania kell.
Eszel, alszol, sírsz és gyönyörű vagy ;-)
Mi viszont igyekszünk 5 percekben megbeszélni, hogy kivel mi is történt aznap. Ki hogyan van. Ki hogyan viseli ezeket a változásokat.
Édesanyád korábban például igen jó alvó volt. Na. Ennek most vége :-)))
De becsületére legyen mondva, hogy a tisztes helytállás egy igen enyhe megfogalmazás Vele kapcsolatban. Látszik, hogy minden pillanatában azt szeretné, hogy Neked megfeleljen. Ugye nem semmi? :-)
A hétköznapok monotóniája szétesni tűnik, hiszen néha azt sem tudjuk milyen nap van az adott napon. A könnyebb napokon hétvégi érzete van az embernek természetesen. De aztán amikor közlöm Anyukáddal, hogy elballagok dolgozni, na akkor igen sokszor rám csodálkozik:
- Nem szombat van?
- Nem - válaszolom mosolyogva - kedd van.
Érdekes ezzel kapcsolatban azt is észrevenni, hogy akarva akaratlanul mi is változunk.
Ki így, ki úgy. Édesanyád igazi anyaszerepbe lépett. Jó látni (de ezt el ne mond neki ;-).
Magamon is észreveszem, hogy a korábbi szeleburdiságaimat, felelőtlenségeimet kezdem elhagyni.
Kell is. Hiszen most már mindannyiunkért felelek.
Az étkezések napszakai átrendeződtek. Gyakorlatilag oly annyira, hogy amikor időnk van, akkor eszünk. Igyekszünk ezt úgy tenni, hogy mi ketten Édesanyáddal ilyenkor legalább együtt tudjunk lenni. Hiszen eddig mi ketten voltunk. Minden úgy zajlott körülöttünk, hogy semmi egyéb nem befolyásolta a napjainkat.
De azt gondolom mondanom sem kell, hogy a mostani beszélgetéseink döntő többsége is Rólad szól. Körülötted forog :-) Többek között ez a változás!
Örülünk annak is, ha látogatóid érkeznek. Barátok, ismerősök.
Látod milyen furcsa dolog ez? Még egy hónapos sem vagy, de már mindenki szeret Téged.
Mindenki Rád kíváncsi. Valamint minden körülötted forog - ahogyan ezt már korábban említettem.
Korábban egy barátom említette, hogy alig várja, hogy haza érjen a most két éves kisfiához. Mert jó még csak a közelében is tudnia magát.
Igen!
Ezt az érzést most megtapasztalom nap, mint nap én magam is.
Jó sietni hozzátok haza.
Jó készülődni az esti fürdetésedhez.
Jó tudni, hogy vagy nekünk ;-)
...hát ez a "mi változásunk"
~ apa ~
2010. július 2., péntek
Videók itthonról
Ez igazából nem bejegyzés csak néhány videó
- http://www.youtube.com/watch?v=v0GrOQe5hkw
Az űrhajós sapka története
- http://www.youtube.com/watch?v=RgLoClx9aq4
kisLénából érdekes hangok jönnek ki.
- http://www.youtube.com/watch?v=FTN9h-4xn_g
kisLénából érdekes hangok jönnek ki. 2.
- http://www.youtube.com/watch?v=EpbCXFgGVB4
kisLéna az udvaron 2.
- http://www.youtube.com/watch?v=VGjpQwrO5EU
kisLéna első menete az udvaron : )
Jó szórakozást ; )
2010. június 28., hétfő
Az első hét itthon (Anya)
Eltelt az első hét! Kis manó létedre rendesen feladtad nekünk a leckét. Jelenleg több kérdéssel küzdünk, mint például:
MIÉRT NEM ALSZOL? miért sírsz? mennyit egyél? mikor egyél? milyen ruhát adjunk rád? meleg van? hideg van? ....és még sorolhatnám! Na....hát kezdő szülők vagyunk......
Most épp egy könyvből ellesett napirendet próbálunk Nálad beállítani...több-kevesebb sikerrel. Én személy szerint borzasztóan örülnék, ha egy iciri-picirit többet aludnál reggelig. Tudod...Anya kedvenc szórakozása - hobbija - lételeme volt régebben az alvás. Pláne éjszaka! Talán lassan, de biztosan leszokom róla.
Muszáj megemlítenem, hogy Apa is kiadósan kiveszi részét a munkából! Minden nap Ő fürdet téged (bár az első pancsolásnál nyeltél egy kis vizet, de az még nem a világvége) emellett próbálkozott már pelenka cserével is és a házimunkában is segít. Tehát rettentő hasznos tagja kis családunknak! Ha lesz alkalmam majd megörökítem pár énekét, amikkel fürdetés közben szórakoztat téged. Ilyen téren fergeteges a kreativitása!
Ebben az első két hétben Gabi mamád is velünk van. Fényképekkel ezt majd nem tudom bizonyítani, mivel nem engedi a fotózást...remélem ezt nem öröklöd tőle! Általában Ő szokott Veled foglalkozni evés után, hogy Anyáék tudjanak pár percet kettesben tölteni és megtervezzék a napjaidat. Egyfolytában gyönyörködik benned és nagyon élvezi a társaságod, pláne a grimaszaidat.
Ma látogatóid is voltak. Itt volt Patti, Éva és Béci. Még pezsgőt is bontottunk az egészségedre!
Egyre több időt töltünk veled az udvaron. Szerintem tetszik neked a babakocsizás, mert mindig nyugodt vagy benne. Az idő is egyre jobb, szerintem holnap többször is kiviszlek majd.
Hihetetlen milyen tempóban növekszel. Minden nap rácsodálkozom, hogy mik változnak rajtad. Te is rácsodálkozol a világra, minden érdekel, figyelsz a hangokra és alakokra- ránk:)
-Anya-
2010. június 25., péntek
A születésed (Apa)
...hol is kezdjem.
Célszerű a legelején.
Mivel a "hivatalosan" kiírt nap reggelén sem produkálta Anyukád a megszületésedre való hajlandóságot, így szép komótosan elballagtunk az egri kórházba. Menni kellett, hiszen mégis csak ez volt a Te napod (utólag mint kiderült, A születésnapod)
Lent is hagytuk Anya csomagjait a kocsiban.
- Nem kell az még - morogtam.
A kórház folyosóján összefutottunk azzal az emberrel, aki segített abban, hogy a születésed körül minden rendben menjen - Ő Dr. Kovács Sándor (Neked Sanyi bácsi) - aki meg is jegyezte, hogy Neked már régen elő kellett volna bújnod. Említettük neki, hogy talán arról Ő is tudna :-)
Ekkor eltűntek Anyával egy vizsgálóba, én pedig teljes nyugalomban várakoztam kint a folyosón.
A nyugalom szó, itt nem túlzás. Meg voltam győződve, hogy itt bizony ma nem sok minden történik. Éppen azon tanakodtam magamban, hogy mivel töltjük majd Anyával a nap hátralevő részét amikor is:
Kinyílt a szülőszoba ajtaja, Édesanyád megjelent kócos hajjal és közölte velem:
- Hozd fel kérlek a cuccaimat. Két ujjnyira kitágultam. Itt ma szülés lesz!
Őszintén megmondom, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Hogy is tudhattam volna.
Rohanás le a kocsihoz, majd rohanás vissza a szülészetre.
Édesanyád ismét eltűnt, mire visszaértem :-) De tudtam, hogy jó helyen van.
Úgy álltam ott, mint egy riadt katona a csatatéren. Mit van mit tagadni: be voltam tojva.
Azután ismét kinyílt a szülőszoba ajtaja és Édesanyád lépett ki rajta.
Mosolygott.
Tudtam, hogy minden rendben van, minden rendben lesz. Hívta telefonon a szülésznőt (na még neki lehetsz egész életedben hálás, hogy segített erre a világra jönnöd), aki ugyan a szabadnapját töltötte ezen a napon, de természetesen indult is hozzátok, hozzánk.
Itt ismét várakoznom kellett.
Hívtam a Nagyiékat telefonon, hogy - "Kezdődik a tánc".
Meleg volt. Esett az eső. Tisztán emlékszem.
Csak bambultam ki az ablakon a váróterem folyosóján és azt mormoltam az orrom alatt - Csak minden rendben legyen!
Megérkezett Szilvi néni is (Ő a szülésznő), így már mindenki ott volt akinek ott kellett lennie a világrajöveteledkor.
10:15
Szilvi néni kijött értem a váróterembe és csak ennyit mondott:
- Gyere velem. Kezdünk!
Időm sem volt megijedni. Magamra húztam egy zöld műtős ruhát és irány be a szülőszobába. Olyan boldog voltam, hogy megláttam Anya mosolygós arcát.
Hiszen aggódtam miatta. Miattad. Minden miatt.
Már infúzióra volt kötve és szemmel láthatólag enyhébb fájdalmakkal küszködött. Megfogtam Anya kezét és mondtam, hogy kezdhetünk.
Az innen történő eseményeket, ha gondolod, szívesen elmesélem Neked. De azt már szóban.
Hiszen az egy olyan élmény, amit soha nem fogok elfeledni.
A végkifejlet 14:37-kor bontakozott ki. Egyszerűbben fogalmazva: Megszülettél.
Az a pillanat amikor először hallottalak sírni, az elkísér most már mindenhová.
Miután elvágtam a köldökzsinórt (mert ezt is megengedték), rátettek Anya hasára és ott maradtuk hármasban.
Anya, Te és én.
A sok örök emlék mellett, ez marad még egy olyan élmény (emlék), amit soha de soha nem felejt el az ember.
Itt vagy. Kint vagy. A mi kislányunk vagy!
Próbálja az ember felfogni ezt a csodát, de nagyon nehezen megy.
Anya kérte, hogy ellenőrizzem le, meg van-e az összes 20 ujjad :-)
Megnyugtattam, hogy minden a helyén van; úgy ahogyan az kell.
Aztán rázendítettél egy kiadós sírásra.
Na a felgyülemlett feszültség, öröm és minden bennem lévő érzés, ugyanezt váltotta ki belőlem. Majd Anyukádból is.
...és így sírtunk. Mi hárman. A Gerák Család :-)
Innentől már csak a "formaságok" következtek. Mértek, tisztítottak :-), ide-oda rakosgattak. Tehát mindenki Veled foglalkozott :-)
Majd miközben először tarthattalak a karomban, rájöttem, hogy oda kell adjalak egy ápolónőnek, hiszen elvisznek vizsgálatra.
Kértem, hogy vigyázzanak Rád. De mindenki csak mosolygott.
Vissza mentem Anyához, aki hamburgert rendelt magának. Hoztam is :-) Hogyne hoztam volna.
Szóval dióhéjban ennyi a története a megszületésednek.
Valaminek a kezdetének.
Valaminek, ami megváltoztatta az egész Családod életét.
Hát éld jól ezt az életet.
Éld úgy, hogy boldoggá tégy minket és Magadat is.
~ apa ~
Célszerű a legelején.
Mivel a "hivatalosan" kiírt nap reggelén sem produkálta Anyukád a megszületésedre való hajlandóságot, így szép komótosan elballagtunk az egri kórházba. Menni kellett, hiszen mégis csak ez volt a Te napod (utólag mint kiderült, A születésnapod)
Lent is hagytuk Anya csomagjait a kocsiban.
- Nem kell az még - morogtam.
A kórház folyosóján összefutottunk azzal az emberrel, aki segített abban, hogy a születésed körül minden rendben menjen - Ő Dr. Kovács Sándor (Neked Sanyi bácsi) - aki meg is jegyezte, hogy Neked már régen elő kellett volna bújnod. Említettük neki, hogy talán arról Ő is tudna :-)
Ekkor eltűntek Anyával egy vizsgálóba, én pedig teljes nyugalomban várakoztam kint a folyosón.
A nyugalom szó, itt nem túlzás. Meg voltam győződve, hogy itt bizony ma nem sok minden történik. Éppen azon tanakodtam magamban, hogy mivel töltjük majd Anyával a nap hátralevő részét amikor is:
Kinyílt a szülőszoba ajtaja, Édesanyád megjelent kócos hajjal és közölte velem:
- Hozd fel kérlek a cuccaimat. Két ujjnyira kitágultam. Itt ma szülés lesz!
Őszintén megmondom, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Hogy is tudhattam volna.
Rohanás le a kocsihoz, majd rohanás vissza a szülészetre.
Édesanyád ismét eltűnt, mire visszaértem :-) De tudtam, hogy jó helyen van.
Úgy álltam ott, mint egy riadt katona a csatatéren. Mit van mit tagadni: be voltam tojva.
Azután ismét kinyílt a szülőszoba ajtaja és Édesanyád lépett ki rajta.
Mosolygott.
Tudtam, hogy minden rendben van, minden rendben lesz. Hívta telefonon a szülésznőt (na még neki lehetsz egész életedben hálás, hogy segített erre a világra jönnöd), aki ugyan a szabadnapját töltötte ezen a napon, de természetesen indult is hozzátok, hozzánk.
Itt ismét várakoznom kellett.
Hívtam a Nagyiékat telefonon, hogy - "Kezdődik a tánc".
Meleg volt. Esett az eső. Tisztán emlékszem.
Csak bambultam ki az ablakon a váróterem folyosóján és azt mormoltam az orrom alatt - Csak minden rendben legyen!
Megérkezett Szilvi néni is (Ő a szülésznő), így már mindenki ott volt akinek ott kellett lennie a világrajöveteledkor.
10:15
Szilvi néni kijött értem a váróterembe és csak ennyit mondott:
- Gyere velem. Kezdünk!
Időm sem volt megijedni. Magamra húztam egy zöld műtős ruhát és irány be a szülőszobába. Olyan boldog voltam, hogy megláttam Anya mosolygós arcát.
Hiszen aggódtam miatta. Miattad. Minden miatt.
Már infúzióra volt kötve és szemmel láthatólag enyhébb fájdalmakkal küszködött. Megfogtam Anya kezét és mondtam, hogy kezdhetünk.
Az innen történő eseményeket, ha gondolod, szívesen elmesélem Neked. De azt már szóban.
Hiszen az egy olyan élmény, amit soha nem fogok elfeledni.
A végkifejlet 14:37-kor bontakozott ki. Egyszerűbben fogalmazva: Megszülettél.
Az a pillanat amikor először hallottalak sírni, az elkísér most már mindenhová.
Miután elvágtam a köldökzsinórt (mert ezt is megengedték), rátettek Anya hasára és ott maradtuk hármasban.
Anya, Te és én.
A sok örök emlék mellett, ez marad még egy olyan élmény (emlék), amit soha de soha nem felejt el az ember.
Itt vagy. Kint vagy. A mi kislányunk vagy!
Próbálja az ember felfogni ezt a csodát, de nagyon nehezen megy.
Anya kérte, hogy ellenőrizzem le, meg van-e az összes 20 ujjad :-)
Megnyugtattam, hogy minden a helyén van; úgy ahogyan az kell.
Aztán rázendítettél egy kiadós sírásra.
Na a felgyülemlett feszültség, öröm és minden bennem lévő érzés, ugyanezt váltotta ki belőlem. Majd Anyukádból is.
...és így sírtunk. Mi hárman. A Gerák Család :-)
Innentől már csak a "formaságok" következtek. Mértek, tisztítottak :-), ide-oda rakosgattak. Tehát mindenki Veled foglalkozott :-)
Majd miközben először tarthattalak a karomban, rájöttem, hogy oda kell adjalak egy ápolónőnek, hiszen elvisznek vizsgálatra.
Kértem, hogy vigyázzanak Rád. De mindenki csak mosolygott.
Vissza mentem Anyához, aki hamburgert rendelt magának. Hoztam is :-) Hogyne hoztam volna.
Szóval dióhéjban ennyi a története a megszületésednek.
Valaminek a kezdetének.
Valaminek, ami megváltoztatta az egész Családod életét.
Hát éld jól ezt az életet.
Éld úgy, hogy boldoggá tégy minket és Magadat is.
~ apa ~
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)